Szervezet közlemény

René West Denverben

A „West változtat” PAB megtartotta első kampányrendezvényét a Cook megyei Denver városában, a DDR, azaz Denver Delicious Restaurant-ban. Az est egy apró incidenst leszámítva, amikor is egy ismeretlen, valószínűleg illuminált állapotban lévő férfi Walter George kormányzót kezdte el éltetni minősíthetetlen stílusban, kiváló hangulatban telt. A rendezvényen a Cook megyei Jazz Ciron, méltán híres jazz együttes lépett fel és adott élő zenés aláfestést, ahol minden résztvevő az 5 $-os belépő fejében egy vacsorát és korlátlan italt fogyasztást kapott. A reformpárti kormányzó jelölt beszédet is tartott, amelyben mindenki részvételét megköszönte, egyúttal kitért Walter George egy nappal korábban tartott beszédére is. A beszédet teljes egészében itt olvashatják.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, drága barátaim! Öröm a szemnek és a szívnek, hogy ennyi derék délit láthatok ezen a csodálatos éjszakán, egy helyen. Korábban, mikor indulásomat bejelentetem, azt mondtam, nem fogok kalapozni az Önök pénzéért, hogy politikai ambícióimat egyengessem. Tartom a szavam, ezúton pedig az Önök belépőért fizetett összegét, továbbá minden további felajánlást a Denver Városi árvaháznak kívánok felajánlani. Ezúton is kérném Önöket, ne legyenek restek, ha tehetik elhelyezni adományaikat a kijárat fele található urnákban. Mindig azon a véleményen voltam, hogyan várhatunk el bárkitől is bármit, ha mi magunk nem mutatunk jó példát és állunk minden kezdeményezés élére. Éppen ezért személyesen ajánlanék fel 1000 $-t az előbb említett célra.

Bizonyára sokan kérdezhetik, hogy miért éppen itt Denver városában vagyunk ma, miért éppen itt kezdtem bele kampányomba, miért nem a megyeszékhely Excelsiorban, ahogy azt Walter George tette, vagy éppen Westminsterben. A válasz a következő: mert a South-West Konzervgyár is itt található. Nézzenek körbe kérem! A legtöbb ehhez hasonló rendezvényen bankárok, mecénások, média mogulok vesznek részt kizárólag, afféle VIP partit tartva. Itt kicsit vegyesebb az összetétel, hiszen jelen van a városi konzervgyár minden alkalmazottja is, akiket személyesen hívtam meg, a belépő árát természetesen átvállalva. A választási győzelmet nem a gazdag, tehetős réteg pénze fogja meghozni. Hanem a keményen dolgozó déli emberek bizalma és szavazata. Az én szemembe pedig nem gazdag embert, szegény embert, vállalkozót vagy gyári munkást látok, hanem ízig-vérig dél polgárokat. Önökre iszom az első kortyot!

Hosszú út vezetett idáig, hogy most itt álljak Önök előtt. Ez az a pont, ahol egyúttal szeretnék reflektálni a jelenlegi kormányzó korábban elhangzott szavaira. Tény, üzletember vagyok, méghozzá sikeres, tehetős. De nem volt ez mindig így. A kormányzó bizonyára ritkán lapozgatta Cironia történelemkönyveit, a déli területek fejezetei pedig teljesen kimaradhattak neki. Családom a kezdetektől fogva Cook megyéhez kötődik, generációról generációra itt cseperedett fel minden felmenőm. Dédapám alapította a konzervgyárat, akkor még kevesebb, mint egy tucat alkalmazottal, miután ő maga is végigrobotolta egész életét, és később is az alkalmazottakkal együtt vállalt műszakot. Később az 1929-es világválság nem kímélte sem az akkor még függetlenségről csak álmodozó Cironiát, ahogy a közben alaposan felfejlődő családi vállalkozást sem. Édesapám keményen küzdött, hogy a csőd közelbe jutó vállalkozást meg tudja menteni, végül pedig erre is ment rá minden vagyona, majd az egészsége is. Amikor megörököltem alig több mint tíz éve a gyárat, maximum adósságot vehettem a nyakamba, nem pedig az aranykanalat a számba. Kemény munka, de soha sem tisztességtelen paktumok vezettek el oda, hogy ma, mint Cook megye egyik legbefolyásosabb üzletembere állok Önök előtt. Nem a szerencse és nem is a politikai mutyi. A munka, és a kitartás. Az alkalmazottaim pedig sosem panaszkodtak, miért is tennék? Tisztességes munkáért tisztességes bért kapnak, továbbá béren kívüli juttatásokat, kiemelt figyelmet fordítva a családos munkavállalókra. Kérdezzenek meg itt akárkit, van rá lehetőségük. A gyár fizikai állományának majd 70 % több mint 10 éve dolgozik a gyárban. Kérdem én? El tudják képzelni, hogy egy sanyargatott, éhbéren tartott munkás egy évtizeden keresztül legyen lojális és elhivatott a munkaadójához? Mert én személy szerint hiába vagyok gazdag fantáziával megáldva, egy cseppet sem. De lehet csak attól tartanak, nem találnának munkát. Hogy lehetséges ez, ha állítólag George kormányzó új magasságokba emelte az évek alatt a megyét? Talán nem csak én érzem itt az ellentmondást.

Hadd meséljek el egy történetet, amit bizonyára nem gyakran hallottak, az újságok pedig nem írtak róla. Amikor 3 évvel ezelőtt személyesen kerestem meg a jelenlegi kormányzót, hogy a megye gazdasági lehetőségeiről egyeztesselek vele, tanácsokkal lássam el, tudják mivel zárta rövidre a kérdést? Hogy Cook megye jövője nem a földtúrásban van. Nem abban van a jövőnk, amihez a múltunk és gyökereink kötnek! Nem az a mi utunk, amiből őseink mindent felépítettek részben maguknak, részben nekünk. A kormányzónak derogál ezek szerint, hogy Cook megye az ország elsőszámú gyümölcstermesztője legyen. Mit tett helyette? Utakat épített, ami kétségkívül fontos, de tipikusan a fantázia nélküli vezetők egyetlen kapaszkodója, amit később a választók előtt lobogtathatnak, mint egyetlen valamire való intézkedésük. Ez Walter George. Azt mondja utálni csak azt lehet, aki tesz is valamit. Ebben nincs köztünk vita, valóban igaza van. Utálni azt lehet, aki tesz valamit, méghozzá rosszat. Ezért nem kedveli őt a polgárság. Mert bár tesz dolgokat, de az mindenki javát szolgálja, csak Cook megye derék lakosságáét nem.

Hiszem, hogy a megye életébe változást hozhatok, hogy egységet és stabilitást teremthetek ott, ahol most a káosz, a széthúzás és az általános bizalmatlanság fészkel. És hiszem, hogy ehhez megkapom megyén belül és azon kívül is a segítséget és támogatást, mint ahogy régi ismerősöm és egyben kollégám, James Mariniert, Clark megye kormányzó jelöltje már jelezte is felém ez irányú szándékát. Kedves, támogató szavait ezúton is köszönöm és természetesen viszont számíthat a választások során támogatásomra. Egység, hölgyeim és uraim, ezt kínálom fel alázatos és megalkuvást nem tűrő munkám mellett Önöknek. Egységet minden déli lakos között, de az ország többi megyéjével is harmonikus viszonyt. Cserébe nem pénzt kérek, nem szolga munkát, csupán egy esélyt, egy X-et a megfelelő helyre, ha eljön annak az ideje.

Na de hagyjuk azt a buta politikát, és most arra kérek minden kedves jelenlévőt, igyanak, amennyit jól esik, mert megérdemlik, legyenek nagyon víg kedélyűek és élvezzék ki az este minden percét. Éljen Cironia, éljen Cook megye, éljen Denver, és jöjjön el a West-féle változás!